Bozsok

Weboldal

táj a kőkorszaktól kezdve lakott volt, melyet az itt előkerült kőszerszámok, balták, cserépedények, ékszerek is igazolnak. A Római Birodalom idején a bozsoki és a rohonci völgy forrásaiból vitték közel 400 éven keresztül a vizet vezetéken Savaria városába (ma Szombathely). A vízvezeték a Bozsok nyugati oldalán haladó jelenlegi kerékpárút vonalában szállította a vizet Bucsu irányában Savariaba. (Bucsu község határában a vezeték egy feltárt szakasza megtekinthető.) A népvándorlás korából 1876-ban szántottak ki egy hun aranycsat leletet, mely a hunok jelenlétét igazolja (378-455 közötti időszakból származhatott. Sajnos jelenleg az amerikai Baltimore városában található). Bozsok, Doroszló és Velem már időszámításunk előtt, az illírek és kelták idején is Vid-hegyhez tartoztak. A terület 955 után minden bizonnyal előbb nagyfejedelmi, majd királyi vár lett.

A település neve többféle változatban is szerepel a régi írásokban: Bozuk, Bozok, Bosok. Eredetének tisztázására két megoldás is létezik: a török Bozuk személynévből és a szláv Bozsok szóból.

A települést először IV. László 1273-ban kelt oklevele említi, amikor Kőszeg és Szent-Vid várával együtt Kőszegi Henrik bán tulajdona lett. A Kőszegieket a pártütő Német-újváriak, a Garák és néhány évig – állítólag – Korvin János követte, akinek apja, Mátyás adományozta, miután 1424-ben visszafoglalta a vidéket Habsburg Frigyestől. Az \\\"igazságos királyról\\\" azt is emlegetik, hogy Bécs ellen vonulásakor Bozsokon ütötte fel hadiszállását. Macskási Tárnok Péter tulajdonlása után Mátyás király1487-ben Bornemissza János helyettes kincstartónak adományozta, aki utód nélkül halt meg, ezért a birtok visszaszállt a koronára.

A falut az 1532-es Kőszegi török ostrom idején török martalócok pusztították. A falu –Vas vármegye nyugati peremére jellemzően – elnéptelenedett, az uradalmak tulajdonosai a munkaerőhiányt idegenek betelepítésével pótolták, így a település nemzetiségi összetétele megváltozott. Nagyrészt (grádistyei) horvát nemzetiségű lakossága volt, kisebb részt magyar, illetve német nemzetiségű.


Bozsokot és Szerdahelyt 1539-ben I. Ferdinánd a rohonci uradalommal Batthyányi Ferencnek adta, majd 1538-ban szarvaskendi és óvári Sibrik Gergelynek, valamint testvérének Ostvátnak és gyermekeinek adományozta. A Sibrik család három és fél évszázadon keresztül meghatározta Bozsok történetét. Fontos megemlíteni a törvénykezésen belül a Sibrik család úriszékét és pallosjogát. 1606-ban a Habsburgok ellen vonuló Bocskai hadak főseregének nyújtott szálláshelyet a település.

A Sibikeknek két kastélyuk volt Bozsokon, melyek közül az egyik 1616-ban a rohonci várban székelő Batthyányi Ferenc tulajdonába került a hozzá tartozó Kiskovácsi szőlőheggyel és a Káposztáskerttel. A négy saroktornyos főúri kastéllyá átépített kastélyban több előkelő vendég, köztük 1698-ban II. Rákóczi Ferenc is megfordult, Esterházy Antal kuruc főgenerális pedig itt rendezte be főhadiszállását 1708-ban. Egy Batthyányi lány férjeként idekerült gróf Althan Ferenc vendége volt 1813-ban I. Ferenc császár és neje. 1832-ben a kastély gróf Althanné kolerában történt elhalálozása után lakatlanná vált, majd 1841-ben villámcsapás következtében leégett. Azóta csak pusztul, így ma már csak romjai láthatók.